Az előző posztban röviden áttekintettük, milyen fiaskókat szenvedett el a Jobbik az elmúlt időszakban - már ami az úgynevezett tömegrendezvényeket illeti. Hónapról-hónapra egyre üresebbek a demonstrációk - mind a tartalmat, mind pedig a látogatók számát tekintve -, s ha hozzá vesszük még azt is, hogy ezeket a tüntetéseket sokszor csak az utaztatott közönség menti meg, akkor gyakorlatilag teljesen leírhatjuk ezen kezdeményezéseket.
A párt 2011-es és 2012-es költségvetése már felkészült arra, hogy az országos demonstrációkra buszokkal utaztassák fel a tagokat és szimpatizánsokat, ami azért is fontos, mert négy évvel ezelőtt még hasonló segítség nélkül is több tízezer ember gyűlt össze Vona Gábor hívószavára. Idén minden országos eseményre a megyék feladata volt a tömeg biztosítása. A minimális elvárás az egy busznyi ember volt egy megyéből, de a párt valójában két, három buszt is látni akart. Így volt ez az évnyitó rendezvényen, március 15-én, vagy éppen május 12-én is, amikor vonulásos tüntetés keretén belül érintette a "tömeg" az MSZP és Fidesz székházakat.
Ha ezt diszkréten megemlítettük, akkor ne felejtsük el azt sem, hogy a Jobbik rendszeresen kritizálja a többi párt hasonló tömegrendezvényeit azzal, hogy csak azért voltak életképesek, mert a buszok összeszedték a vidéki támogatókat (itt sokszor jön még az egyéb lefizetés is). A valóság azonban az, hogy ez is csak egy üres tétel a Jobbik harsogó propagandájából.
A támogatók száma pedig - ahogy azt már kitárgyaltuk - lassan, de biztosan apad. Ezt természetesen rá lehet fogni a politikától való teljes elfordulásra is, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Jobbik tagsága a legaktívabb az összes párt közül.
Mára kijelenthető, hogy az a kemény mag maradt meg, akikre semmiképp sem lehet a szebb jövőt alapozni. Azok, akik a kuruc.info hírei mellett nem képesek szélesebb körben tájékozódni, akik militáris megjelenésükkel és masírozásukkal, vállalhatatlan megnyilatkozásaikkal elriasztották a gondolkodó, értelmiségi radikális réteget. Mert ilyen bizony van. Elég csak visszagondolni az egykori MIÉP-re... Pont azok hiányoznak tehát, akik a következő választáson - személyes kiállással, szakmai munkával és jelöltséggel - komoly társadalmi beágyazottságot és hitelességet adhatnának a Jobbiknak. Ezek az emberek azonban visszahúzódtak, s jelenleg nem csupán a párt tagjai köréből hiányoznak, de a szimpatizánsi, támogató rétegből is.
Mindez azonban talán kevésbé érzékelhető, mivel az internetes fórumokon és szavazásokon rendkívül aktív az a zombi réteg, akik hétről-hétre másítják szilárdnak vélt álláspontjukat, annak megfelelően, éppen mit ír a párt ökle. Erre a legjobb példa Szegedi Csanád ügye. A párt egykori erős embere, alelnöke első nekifutásra a legnagyobb magyar volt, akinek származása napvilágra került, s így lett igazi magyarként gondolkodó zsidó, majd végül egyszerűen áruló, büdös zsidó.
Persze ne is keressünk komoly ideológiai alapot a tagság és szimpatizánsainak jelentős körében. Akármennyire is próbálja magáról a náci, antiszemita jelzőket elhesegetni a Jobbik, elég megtekinteni az érintettek facebookos adatlapjait, posztjait, ahol rendkívül népszerű Adolf Hitler és a nemzetiszocialista és zsidóellenes ideológia. Sokan azt sem tudják, kit tekintsenek szellemi elődnek - Horthy Miklóst, vagy Szálasi Ferencet (bár már az is üdvözítő lenne, ha valóban ismernék ezen történelmi személyek életét, munkásságát). A vallás kérdése pedig csak hab a tortán. A Jobbik ugyan magát keresztyén pártként definiálja, a támogatók nagyobb része azonban alapból anti-klerikális, s magukat pogányként, vagy ősi magyar hitvilágúként azonosítja.
A Jobbik választóvonalhoz érkezett. Vagy továbblép a tudatlan tömegen, s radikálisan megváltoztatva politikáját, retorikáját - elhagyva a kettős beszédet (mást mondunk a tagságnak és mást a Parlamentben) - valóban váltópárt lesz, vagy úgy tűnik el a magyar közéletből, mint a jól ismert szürke szamár.
