Gyöngyösi Márton elképesztő felszólalása után két újabb képviselő távozott a Jobbik parlamenti frakciójából. Miután a párt a gondosan felépített szakpolitikai imidzsét mesteri módon rombolja és ássa alá napról-napra, így nem csoda, hogy egyre nő az elégedetlenkedők valamint a távozók tábora. Habár az átlagember nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, ha egy-egy képviselő átül a függetlenekhez, vagy éppen visszaadja mandátumát és más ül be helyére, a Jobbik látványos amortizációja lassan mindenkinek szemet szúr. A párt vezetése azonban minden követ megmozgat, hogy a lehető legnagyobb csendben történjenek az események, s lehetőleg a radikális erő a lehető legkisebb veszeséget szenvedje el.
Bödecs Barna volt az, aki a Gyöngyösi ügy után elsőként vette a kalapját. Az egykori képviselő a párt országos listájáról jutott be, sokan ejtőernyősként emlegették kezdettől fogva. A december 4-én keltezett közleményében így fogalmazott: A mai napon hivatalosan bejelentettem, hogy december 5-ei hatállyal kiléptem a Jobbik frakciójából és visszaadtam a nemzeti érzelmű szavazóktól kapott képviselői mandátumomat is. Ezekre a nehéz döntésekre személyes indokok vezettek, amelyeket nem kívánok részletesebben megindokolni. A parlament szerdai ülésének kezdetén ugyanakkor az elnöklő Lezsák Sándor azt közölte: Bödecs Barna szerdán lemondott képviselői mandátumáról és bár előzőleg bejelentette, hogy kilép a Jobbik-frakcióból, ezt a nyilatkozatát visszavonta. Ez a tény azért fontos, mert amennyiben a frakcióból való kilépésről szóló nyilatkozatot Bödecs Barna nem vonta volna vissza, úgy független képviselőként adta volna vissza a mandátumát és így utódjáról nem dönthetett volna a Jobbik. Az események ilyetén alakulása azonban megadta a lehetőséget a pártnak arra, hogy Bödecs helyére beültessék Suhajda Krisztián, Bács-Kiskun megyei elnököt, magyarul ne csökkenjen a frakció létszáma.
Ez azonban nem volt olcsó.
Bödecs Barna a mandátumért cserébe az egyszeri lelépési díj mellett (több millió Ft) a mostani parlamenti ciklus végéig (2014) továbbra is megkapja országgyűlési képviselői fizetését a Jobbiktól. Ennek a tükrében már érthető a lemondás körüli hoza-Vona.
De hogy néminemű igazolást is kapjunk az ügyről, elég az ezt követő Rozgonyi kilépést megvizsgálnunk.
Az egykori MIÉP-es politikus december 3-án levélben fordult Vona Gáborhoz. A levél teljes tartalma a következő:
Kedves Gábor!
Hosszabb ideje sorozatban mindent elkövettetek annak érdekében, hogy a nemzeti radikalizmust lejárassátok. Én nemzeti radikális vagyok, és régóta hirdetem: a nemzeti radikalizmusnak nem szinonimája a hülyeség. Ezt egyébként minden nemzeti radikális alakzat az egész világon felismerte, csak ti nem.
Sikeresen eljuttattatok arra a határra, amikor én nem tudom tovább a nevemet adni a sorozatos ostobaságotokhoz. Ezért bejelentem, hogy a mai naptól átülök a „függetlenek” közé, és a pártból is kilépek.
A mandátumomat nem adom vissza, mert én a Szent Koronára tettem esküt, amit nem szegtem meg. Nem én hagylak el benneteket, hanem ti léptetek egy pszichopaták által uralt és irányított közegbe, amellyel hihetetlen mértékben ártottatok a nemzeti radikalizmus ügyének.
Sajnálom.
Budapest, 2012.12.03Rozgonyi Ernő
December 5-én hivatalosan is bejelentésre került a kilépés, amire Vona Gábor reagált a leggyorsabban sajtóközleményében: "Rozgonyi Ernő esetében arról van szó, hogy egy idős ember elfáradt, nem bírta tovább a pártra és ezáltal rá is nehezedő nyomást."
A Jobbik rábeszélő, vesztegető gépezete be is indult, ennek egyik jele volt az, hogy még aznap több helyen is úgy fogalmazott mind a párt elnöke, mind pedig a párt vezetésének több tagja, hogy Rozgonyi vissza fogja adni mandátumát a Jobbiknak. Egyértelmű, hogy a már Bödecsnél bevált receptet kívánták itt is alkalmazni, de elszámították magukat. Rozgonyi ugyanis nem adta be a derekát.
Ennek pedig borítékolható következménye lett: beindult a lejárató kampány. Ebben továbbra is a kuruc.info (a párt ökle) vitte a pálmát, megkezdődött a pőszézés, hazaárulózás, fideszezés, mocskolódás. Rozgonyi Ernő egy ideig nem nyilatkozott az ügyben, azonban az események eldurvulása arra késztette, hogy az MTI-hez forduljon.
A jobbik frakciójából és a pártból való távozásommal kapcsolatban nem akartam nyilatkozni senkinek sem, mert úgy gondoltam, hogy tisztességes ember nem piszkít a saját volt fészkébe. Ebben állapodtunk meg. Úgy gondoltam, ha ezt kölcsönösen tiszteletben tartjuk, akkor elkerülhető az ilyenkor szokásos mocskolódás. Utolsó és kemény figyelmeztetésn...ek tekintettem a kilépésemet, amit a párt, és a frakció vezetésének szántam. Ugyanis ők kényszerítették ki döntésemet. Nehéz és fájdalmas volt ez a döntés a részemről, de –hosszas tépelődés után- meg kellett tennem.
Akiknek szólt a tiltakozásom, úgy tűnik semmiből sem tanulnak és képtelenek visszafogni magukat ebben az esetben is.
Az elmúlt napok, lassan hetek során a legelképesztőbb mocskolódásokat, primitív vádakat és hazugságokat kellett eltűrnöm a párt különböző szintű vezetőitől. Újból és ismételten átléptek egy tűrési határt, a szokásos elvakultsággal, alattomossággal. Ez késztet arra, hogy megszólaljak.
Elsőként mellékelem és közzéteszem a „felmondó” levelemet.
A levél önmagért beszél, de két dologra külön is érdemes figyelni. Az egyik a dátum, ami hétfő és nem csütörtök, másrészt öregségről és megfáradtságról, valamiféle nyomás elviseléséről szó nincs. A legszomorúbb azonban az, hogy a párt és frakció vezetése még a frakció tagjaival sem közölte az igazat a kilépésemmel kapcsolatban. Ilyen az őszinte légkör a frakción belül.
A dátum azért érdekes, mert a közte lévő napokon az időhúzásnak sajátos szerepe volt. Egyrészt egyszerre a frakció fontos embere lettem, legalábbis erről akartak meggyőzni, bár tekintve, hogy igen sokszor nem mondhattam el a Parlament nyilvánossága előtt különböző témában felszólalásaimat (napirend előtti, interpelláció, stb.), illetőleg igen fontos ügyekben egy-két percre korlátozták a lehetőségeimet, miközben mások szaporították azokat a felszólalásokat, amik nevetségessé tették, lejáratták a frakciót és ezzel együtt azt az ügyet, amit a frakciónak következetesen képviselnie kellett volna.
Másrészt ezt a néhány napot- miután a kilépésemet nem voltam hajlandó visszavonni- a megvesztegetésemre próbálták fordítani. Meglepődtek, amikor ezt visszautasítottam. Hiába, mindenki úgy ítél, ahogyan él. Értitek tudatlan rágalmazóim? Engemet nem lehet megvásárolni! Sajnos volt, akinél ezt a módszert sikerrel alkalmazták. Ennyit az erkölcsről, amit tőlem kér számon az, aki ilyen ajánlatokat ad, és ehhez hasonlóakat elfogad.
A botránypolitizálás, a bohóckodás nem alkalmas eszköz ahhoz, hogy a nemzeti érdekeket hatékonyan érvényesíteni lehessen. Felháborító az, hogy a kormányzat minden lépését ugyanazokkal az átlátszó és szemfényvesztő szólamokkal bírálja és támadja a JOBBIK frakciója, mint az MSZP a DK, vagy az LMP. Ilyenkor alapvetően arról tesz tanulságot a frakció vezetése, hogy fogalma sincs az ország helyzetéről. Az ilyen politizálásra, politikai látványpékségre én nem tudok vállalkozni.
Rozgonyi Ernő
A hivatalos reagálás a párt részéről menetrendszerűen megérkezett. Elég azz álszent, sunyi nyilatkozat első bekezdését elolvasni, az ugyanis mindent elárul.
Az elmúlt két napon – karácsony lévén – nem foglalkoztunk Rozgonyi Ernő vagdalkozásaival, aki kiválása után hetekkel, éppen december 25-én érezte úgy, hogy eleget téve megbízóinak gyalázza nemzeti mozgalmunkat. Sajnálatos és megvilágító, hogy az esküszegő politikus ilyen közlemények kiadásával töltötte karácsonyát. Erre még a legateistább, legcsaládellenesebb pártok sem voltak képesek.
További értelmezésnek helye nincs...
