Habár régen jelentkeztünk a Jobbik háza tájáról hírekkel, gondolatokkal, ez nem jelenti azt, hogy az elmúlt hetek ne hoztak volna menetrendszerűen egy-egy botrányt a radikális párt berkeiből. De mielőtt rátérnénk ezekre, emlékezzünk arra is, hogy Tiszavasváriban az előrehozott választáson nagy aránnyal választották újra Fülöp Erik jobbikos polgármestert, s az új testület is jobbikos többségű lett. Ez bizony nagy siker, amire nagyon-nagy szüksége volt a pártnak - még akkor is, ha ebből nem igazán sikerült tőkét kovácsolni, s az elmúlt hetek botrányai már-már teljesen el is feledtették velünk az eseményt. Maradjunk azonban a legutóbbi érdekes esetnél - ez pedig Lenhard Balázs távozása a frakcióból, majd pedig kizárása a pártból.
Lenhardt Balázs a Jobbik egy igen érdekes figurája (volt). Az ELTE jogi karát, majd a Budapesti Gazdasági Főiskolát elvégző politikus 2003-ban került a Jobbik közelébe. 2009. januárjában személyesen Vona Gábortól kapta a felkérést a Jobbik gazdasági kabinetjének vezetésére. Az ő vezetésével készült el a választási program gazdaságpolitikai része.
Lenhardt a Jobbik radikális szárnyához tartozott, aki nyiltan is vállalta a jelenlegi elnökséggel szembeni ellenzéki szerepét. A szembenállás a Jobbik IX., tisztújító kongresszusára csúcsosodott ki. Lenhardt Balázs ringbe szállt az országos alelnöki posztért, körbetelefonálva és körbejárva az ország megyéit és jelentősebb szervezeteit, hogy a megfelelő támogatottságot megszerezze. Ezen alkalmak során élesen bírálta az akkori (s a tulajdonképpeni mostani) vezetést, valamint Szabó Gábor pártigazgatót, hangot adva annak, hogy a Jobbik letért az eredeti útról, a gyengekezű elnökség hagyja szétesni a pártot, illetve saját szája íze szerint manipulálja azt. Az eset pikantériája az, hogy az országos elnökség is felvette a kesztyűt, s több konkrét jelzés érkezett az alapszervezetek, megyék irányába, hogy Lenhardt Balázs nem kívánatos személy az Országos Elnökségben, lehetőleg a jelölő taggyűléseken ne szerezze meg a szükséges számú támogató voksot. A Jobbik Kongresszusának napján aztán kiderült, hogy az aknamunka nem volt hiábavaló, ugyanis Lenhardt Balázsnak nem sikerült összegyűjtenie az alapszervezetek 20%-ának jelölését, így nem indulhatott a pozícióért. Hogy mennyi hiányzott a szükséges 20%-hoz? Néhány tized százalék... (Zárójelben: Apáti Istvánt is hasonlóképpen bélyegezték meg, ő azonban mégis indulhatott, de nem volt sikeres.)
A Kongresszus után menetrendszerűen be is futott a Jobbik történetének egyik legnagyobb válsága, a Szegedi Csanád ügy. A tájékozottaknak nem volt újdonság, hiszen hónapok óta lehetett hallani a dologról, több portál írásos dokumentumokkal is szolgált. A híresen antiszemita Lenhardt Balázs természetesen azonnal szembefordult a zsidó gyökereit tovább tagadni nem tudó Szegedi Csanáddal, illetve az őt mindenáron védelmező Szabó Gáborral és Vona Gáborral. (Mindenképpen megérne egy misét az is, hogy miként haknizott végig több megyét Szabó Gábor szerecsen, azaz khmmm... Csanádmosdató előadásával.)
Amikor már nem lehetett Csanádot tovább védeni, mert kiszivárogtak az ominózus vesztegetéses hangfelvételek is, a párt szinpadiasan elhatárolódott Szegedi Csanádtól, aki megtette azt a szivességet, hogy maga lépett ki a Jobbikból. Mindenki jól tudta azonban, hogy a gazdasági kapcsolatok továbbra is egyben tartják az egyébként is régi baráti kapcsolatot Csanád és Vona, valamint Csanád és Szabó Gábor között, s azt is, hogy az EU parlamenti mandátumot sem fogja visszaadni a Saullá vedlett egykori harcos antiszemita.
A Jobbik vezetésének szándékosan halogató politikáját (az idő majd szépen elfeledtet mindent, a vesztegetést, a gazdasági kapcsolatokat, a parlamenti mandátumot) azonban Lenhardt egyáltalán nem nézte jó szemmel - teljesen érthető módon -, így ő maga tette meg a lépéseket Szegedi Csanád ellenében.
Az előzmények ismeretében nem csoda, hogy ezek után Lenhardt Balázs perifériára szorult, s elfogyott körülötte a levegő - már amit az országos vezetés biztosított. Feljelentése ugyanis egyértelmű üzenet volt a Jobbik tagsága irányába: sem a párt elnöke, sem a párt elnöksége nem érdekelt abban, hogy Szegedi Csanád ellen vizsgálat induljon uniós pénzekkel történő visszaélések kapcsán, értsd ők maguk is érintettek, vagy érintettek lehetnek a visszaosztásban.
Ezek után már csak egy ürügyre volt szükség, hogy a frakció után a pártból is ki lehessen tenni az ős-radikális szűrét. Az ürügyet pedig - szokás szerint - az Etikai és Fegyelmi Bizottság szállította: "Az Etikai Bizottság úgy ítélte meg, hogy Lenhardt Balázs magatartása és sajtónyilatkozatai oly mértékben sértették a párt Alapszabályát, érdekeit, illetve jó hírét hogy a helyzet feloldására nem látott más megoldást, mint a kizárást." Ez az ítélet egyben figyelmeztetés is a még mindig a Jobbikban politizálók számára: magánvéleméyn és kritika nincs. Aki bármely, nem jobbikos médiumhoz merészel fordulni, s elmondani aggodalmait, az így fog járni...
